Azon a napon, mikor az első vasúti szerelvény befutott Kisorosziba, Juan Oltárijó Vagabund ezredes nehezen ébredt. Álmában rémképek gyötörték, az éjszakát saját verejtékében fürödve töltötte és reggelre kelve fáradtabb volt, mintha egész éjjel homokzsákokat pakolt volna egy gőzfürdőben. Míg rossz álmainak emlékeit próbálta kidörzsölni a szeméből azon tűnődött, lehetne-e ezt a mai napot is pusztán rossz álomnak tekinteni és átaludni, átforgolódni, átizzadni, és aztán megfeledkezni róla.

Az ebédlőben álló ingaóra, mint valami bokszolóra, ekkor kezdett rászámolni, és az ezredes, régi beidegződésektől hajtva felpattant nyolcnál, harcra és menetre készen, éppen csak annyi zavarodottsággal szemében, mint akit az imént küldtek padlóra, de mint aki meg van győződve róla, hogy csak megcsúszott a ringben, és ha ezt ő elhiszi, hát a pontozók is elhiszik majd. Felvette ragyogó gombú, paszományos díszegyenruháját, elszántan nézett tükörképe szemébe míg megigazította tányérsapkáját, megpödörte büszke bajuszát és bátorítólag azt mondta magának:

-      Carramba!

Azon a napon, mikor az első vonat érkezését várták Kisorosziban, a nap bágyasztó sugarai a szokottnál is erősebben sütöttek, és mintha ezer tükör szórta volna őket szét, eltüntettek minden árnyékot, felforgattak minden hűs zugot, és kiszárítottak minden szájat. A szomjas élőlények mind inni indultak, és Ramón a kocsmáros ezt jó jelnek tekintette. Fülledt csehója már délelőtt megtelt élettel és várakozással, melyet pincehideg italok újabb és újabb adagja tartott mozgásban.

A Kisorosziba tartó első vonat utasai, orrukban a gőzmozdony füstjének savanykás szagával, az ünneplő ruháik szoros gallérjait igazgatva, bágyadtan néztek végig az elsuhanó, napégette mezőkön. A beszédmondók papírjaikba bújva próbálták elfoglalni magukat, míg a többiek próbálták megőrizni ünnepélyességük látszatát, miközben arra gondoltak, mekkora hiba volt a vonatot étkezőkocsi nélkül útnak indítani. Lassan teltek az órák.

Az újonnan ácsolt peronon, a még gyantaszagú épület szinte nem is létező árnyékában a katonazenekar tagjai várkoztak. Előző napon érkeztek Kisorosziba, egy hosszú kocsiúton, csillogó hangszerekkel és  makulátlan egyenruhákkal, emelni az ünnepség fényét. Érkezésük a faluban csak tovább fokozta az izgalmakat, különösen egynémely leányszemélyek körében, kik a természet vagy Isten furcsa szeszélyének köszönhetően a szokottnál is nagyobb érdeklődést mutattak az idegen férfiak iránt, ha azok egyenruhában jelentek meg. E jelenség reménnyel töltötte el Alvarót, az ifjú forgalmistát és némi feszültséggel Donna Esmeraldát, az állomásfőnök feleségét, aki férjével néhány napja érkezett, hogy reményei szerint a helység társadalmi életének fontos szereplője legyen.

Évekkel később, a mikor az eseményeket megpróbálták felidézni, a helyiek sokat vitatkoztak, hogy vajon valóban a macska volt-e az oka a felfordulásnak.

Don Alvarez Escobar de Villanueva, ki azon a napon a falu elöljárója volt esküszik rá, hogy látta, amikor a macska hátulról rávetette magát Donna Esmeralda hátsójára a tábornok ünnepi beszéde alatt és ő nem e testtájék után nyúlt, hanem a macskát akarta megakadályozni az illetlenségben.

Donna Esmeralda tagadja, hogy az elöljáró keze ügyébe kívánta helyezni hátsóját vagy bármely más testrészét, és állítja, hogy viselkedésében semmi kihívó nem volt, valamint tagadja azt, az eset után hosszasan terjedő szóbeszédet, miszerint viszonya lett volna a patikussal, Don Felipe Armaturával, és hogy ezen viszony pontosan azon a botrányos napon kezdődött volna a tábornok beszéde alatt.

Don Felipe úgy emlékszik, Donna Esmeralda valóban kikezdett vele az ominózus napon, félreérthetetlen jelét adta testi vonzalmának, amely egyfelől teljesen érthető, másfelől viszonzatlan volt akkor és ott, tekintve, hogy Don Felipe éppen Donna Juanita Mascarpone tekintetében volt felettébb elfoglalt éppen.

Donna Juanita állítja, hogy a tábornok volt, aki szemérmetlenül bámulta már a beszédet megelőzően is, és igazán nem érti, hogyan kerülhetett olyan helyzetbe, melyet az az ominózus fotográfia megörökített, hiszen ő még soha életében, sem akkor, sem azóta soha nem került fölébe egyetlen férfinak sem.

A tábornok búcúlevelében azt írta, hogy a szégyent, melyet hazájára hozott, mikor az ünnepségen szemet vetett a patikusra, nem bírja elviselni, ezért hazafias kötelességének tekinti az öngyilkosságot.

Don Felipe, a patikus úgy emlékszik,  a tábornok valóban kikezdett vele az ominózus napon, félreérthetetlen jelét adta testi vonzalmának, amely egyfelől teljesen érthető, másfelől viszonzatlan volt akkor és ott, tekintve, hogy Don Felipe éppen Donna Juanita Mascarpone tekintetében volt felettébb elfoglalt éppen.

Donna Juanita zárdába vonult.

Alvaro, a forgalmista nem érti, hogyan kerülhetett sor arra, hogy nagy nyilvánosság előtt két kóristalánynak egyszerre okozzon örömet, de annak ellenére, hogy ez az állásába került, ma is boldogan megtenné.

Don Pedro, az iskolai kórus karnagya nem emlékszik semmire.

Carlos Vasquez kapitány, kit az eset után eőléptettek, bármire szívesen emlékszik, amire megkérik.

Ramón, a kocsmáros szerint, az ital semmiről sem tehet.

Juan Oltárijó Vagabund ezredes, helyőrség parancsnoka a kivégzőosztag előtt hálát mondott Istennek, hogy katonai karrierjének nem a kisoroszi állomás ünnepélyes avatásán megtörtént zavaros és felettébb kínos tömegjelenet vetett véget, hanem az a dicsőséges, ámde rövid életű felkelés, melynek során egy katonazenekar élén kishíjján megdöntötték az álszent és erkölcstelen zsarnokságot.

A katonazenekar feloszlott, tagjai szólókarriert kezdtek. Volt trombitásuk igen sikeres Mauritániában és Tanzániában, egy dala pedig huszonkét héten át vezette a slágerlistát Mozamikban.

A macska úgy emlékszik megfogott egy egeret.

A macska azóta is sok egeret fogott.

A Kisorosziba vezető síneket néhány hónapon belül felszedték, az állomást lebontották, helyén ma fogadó van. Manapság a kisorosziak nem beszélnek az incidensről, sőt alig találni valakit, aki aki egyáltalán említené, hogy valaha vonat jött volna Kisorosziba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.